Családi házunk 3 szintes, szintenként 60 nm-es. Gyerekkori emlékem, hogyha fent hagytam valamit a padlástéri szobámban, futhattam a lépcsőn fel-le állandóan. Két éve vettem meg életem első lakását. A lakás mérete lényegtelen volt, de az volt a fontos, hogy legyen hozzá kert. Így a választásom egy 29 nm-es lakásra esett (a kert 40 nm-es). Mivel több évet laktam albérletben, nem volt furcsa a hirtelen váltás, noha a családi házban csak a nappali nagyobb, mint az én egész lakásom.
A méretet hamar megszoktam, lévén egyedül lakom. Az elmúlt két évben sok olyan pozitív indokot összegyűjtöttem arra nézve, hogy miért jó a kis lakás. Ezeket gyűjtöttem össze Nektek:
- Mindig mindent gyorsan megtalálok.
- Már egy kis rumli is hatalmas felfordulás, így mindig rend van a lakásban.
- A macskám nem tud úgy elbújni, hogy ne tudjam, hol van éppen.
- A reggeli kávéig 3 métert kell csak megtennem.
- Nem folytatok gyűjtögető életmódot. Ami nem kell, kidobom.
- A évi kétszeri nagytakarítás mindössze 3 órámat veszi el.
- Egy konnektorból az egész lakást felporszívózom (beleértve a konyhát, fürdőt is).
- A lakás bármely pontjából nézhetek tévét.
- Nem kell felhangosítanom a rádiót, ha épp főzök.
Nyilván egy kis lakásnak vannak hátrányai is, de ebből most csak egy jut eszembe:
A reggel készített sült szalonna illata még este is a lakásban terjeng. :-)
Meggyőztelek titeket, hogy miért nem kell szellős kéró? :-)
-
